Pszichológusok már évek óta keresik a tartós kapcsolatok titkát. Most egy kutatás eredményeire támaszkodva szakértők megállapították azt az egy cselekvést, ami jelentősen meghosszabbíthat egy szerelmi viszonyt.
Szakértők meglátásai szerint a kapcsolatok hosszútávú fenntartásához elengedhetetlen, hogy a felek rendszeresen odaforduljanak a másikhoz. Ez nem csak azt jelenti, hogy egymásra néznek sorozatnézés közben, vagy hogy sokat beszélnek. Ez a fogalom azt takarja, hogy a párok teljesen nyitottan odafigyelnek egymásra és a felmerülő gondokra, hogy közös megoldásokat találjanak.
Ezt az elméletet korábban egy kutatással is alátámasztották. Az adatgyűjtési időszak részeként a pszichológusok legalább hat éve együttlévő párokat vizsgáltak. Végeredményként megállapították, hogy ezek a párok az esetek legalább 86 százalékában egymás felé fordultak. Velük szemben az elváltak csupán 33 százalékában fordultak egymás felé.Katie McKenna és Helen Villiers pszichoterapeuták szerint ennél a cselekedetnél a felek teret adnak ahhoz, hogy egymás szemén keresztül lássanak bizonyos helyzeteket. Elképzelhető például, hogy egy probléma kiindulási pontja nem is az adott helyzetből ered, hanem egy gyermekkori esetre visszavezethető.
Erről viszont mindkét félnek tudomást kell venni, hogy ketten dolgozhassanak a gond kiküszöbölésén.Az Independent cikkében leírtak alapján ezt többféle módon is lehet gyakorolni a mindennapi életben. Többek között úgy is, ha a párok egy megbeszélt időpontban 10-15 perces beszélgetést folytatnak minden nap, ahol őszintén megnyílhatnak egymás előtt bármilyen zavaró tényező nélkül. Ez természetesen nem helyettesíti a rendszeres kommunikációt, de egy megfelelő alapot nyújthat az egymáshoz forduláshoz.
Fotó: Shutterstock
Fontos megemlíteni, hogy ez a technika nem minden veszekedésnél egy megfelelő megoldás. Ha például az egyik félnek egy kis gondolkodási időre van szüksége, akkor nem tanácsos zaklatni őt a megbeszélés igényével. McKenna így nyilatkozott:„Ha konfliktusban vagytok, és az egyik személy szünetet kér azzal, hogy odébb lép, a másik személy sokszor azt hiszi, hogy feléjé fordul azzal, hogy követi, és azt mondja, hogy ezt meg kell beszélniük.”
Ilyenkor fontos megadni a szükséges szünetet. Ezzel együtt az elvonuló félnek fontos megnyugtatnia társát azzal, hogy egy csak bizonyos mennyiségű időt kér, aztán visszajön. Mindezekkel együtt lényeges megérteni, hogy az egyik személy problémái nem teszik rosszá a másik döntéseit. Amennyiben egy társalgás során az egyik ember nemmel válaszol egy kérésre, akkor az a másiknak lehet, hogy rosszul esik, de ettől a lépés nem lesz elítélendő.„Ha például valaki rosszul érzi magát, mert nemet mondtam neki, akkor szabad rosszul éreznie magát. De nem az én dolgom, hogy jobb kedvre derítsem őt a válaszommal vagy a szükségletemmel kapcsolatban. Szabad nemet mondanunk a társunknak, de ezt ítélkezés, szégyenérzet vagy hibáztatás nélkül tesszük.”
